Az életem 2004. December 17.-én kezdődött.
Azért használok ilyen erős szavakat, mert tényleg így gondolom. Ha visszagondolok az azt megelőző 26 évre csak egy hosszú, kusza és helyenként elég tömény álmot látok jó és rossz dolgokkal egyaránt. Azt hiszem, hogy több rossz dologgal.
2004. December 17.
Elindultam Amerikába. Na jó, nem Amerikába élni, de mégiscsak oda. Három hónappal ezelőtt erős baráti és ismerősi nyomásra, kitaláltam, hogy kimegyek hajóra dolgozni. Azt tudni kell, hogy már majdnem megszülettem egy héttel 17. előtt. Úgy volt, hogy akkor indulok a hajóra. Ki is mentem a reptérre, minden barátom ott is volt, el is búcsúztunk, fényképeket is készítettünk, puszik, ölelések.
Öt órával késtem le a Budapest - Frankfurt gépet. Valaki az ügynökségnél átfoglalta a jegyemet, de engem elfelejtett értesíteni róla.
Ott álltam. Haza.
Elindultam Amerikába. A gép kora reggel ment, mikor mentünk ki a reptérre még sötét volt és hó. Nem nagyon bántam, hogy menni kell, de egy kicsit aggódtam, hogy megint történni fog valami. Történt.
Megint a Budapest - Frankfurt. Most már legalább a gépen voltam ami kesett négy órát, és most már legalább Frankfurtban késtem le az amerikai gépet. Úgy volt, hogy Budapestről megyek Frankfurtba, onnan Miamiba, végül Miamiból Puerto Ricoba.
Frankfurtban álltam.
Az angol nyelvtudásom amit saját magam, iskolai segítség nélkül, három hónap alatt szereztem, elveszett. Visszagondolva egyáltalán nem találom meglepőnek. Ilyenek a szerzett dolgok. Amit csak szerzel, gondolhatunk akár pénzre, akar más egyébre, azt könnyen elszórod, elveszted, mert nem figyelsz rá, nem érdekel. Igazából soha nem is volt a tiéd, csak úgy szerezted, ideiglenesen.
Frankfurt.
Megpróbáltam mindent. Először is felhívtam az egyik legjobb barátomat otthon. Neki az apukája frankfurtban élt abban az időben. Egy pár perc röhögés után megígérte, hogy elintéz mindent az apjával. Abban maradtunk, hogy visszahívom.
Közben találkoztam egy magyar családdal is apu, anyu, kisgyerek. Szintén Miamiaba akartak menni. Szintén késtek. Hiába mondtam nekik mindent, főleg, hogy nem, bennem látták a megváltó segítséget. "Te is Amerikába mész, beszélsz angolul, biztos el tudod intézni."- mondták. Ha legalább hagyták volna elmondanom nekik, hogy már legalább egy órája nem találom az angolomat.
Folyt. köv.