Friday, December 19, 2008

Ez hihetetlen. Majdnem 2 év után újra be tudtam lépni a saját blogomba.
Szédületes, de még mindig nem tudom, hogy hogyan sikerült vagy hogy eddig miért nem voltam rá képes.
Mindegy.
Csao, most boldog vagyok!

Tuesday, February 13, 2007

Probaltam magam nyugtatni. Minden kezdet nehez, satobbi.
Nem nagyon hittem mar sajat magamnak sem.
A munka nem nehez. Legalabb is nem lenne az, ha egy kicsit is erdekelne valamelyik vezetot.
Nem erdekli, sot mintha direkt ugy krealnanak egy kiemelkedoen nehez munkakort a hajon, csak ugy elrettenteskeppen. Ez az "asszisztens pincer" munkakor.
Sokszor eszembe jutott amit meg otthon mondtam mindenkinek.
" A legjobb poziciot kaptam, innen mar csak egy ugras es fopincer leszek. Majd meglatjatok!"
Igen.
Nem.
Nem vagyok egy elveszett srac, de nagyon nagyon oda kellett figyelnem, hogy kompletten el ne verezzek.
Kapsz 20 vendeget. Meg kb. 2-3 pincert. Az asztalok fel vannak teritve. De ennyi.
Elvileg kene legyen kavescseszeknek, vizeskancsoknak, extra poharakank, kaves es teas kannaknak, talcaknak, vajtartoknak, stb.
Elvileg.
Ellopjak.
Egy kicsit sirsz, amikor nem tudod kiszolgalni a vendegeidet rendesen,( amit ugye a penzed ban) aztan te is elkezdesz lopni.
Azon lehet lemerni, hogy milyen alkalmazkodo vagy, hogy milyen hamar kezded a lopast.
Egy ido utan mar csak fejleszted es fejleszted naprol napra, majd egyszercsak azt veszed eszre hogy mindenfele lelkiismeretfurdalas nelkul, fapofaval akar mar sajat magadat is meglopnad.
Van egy fegyelmi rendszer a hajon ami probalja az embereket kordaban tartani. warningokat kapsz ha valami hulyeseget csinalsz. Harom utan haza.
En az elsot a kovetkezokert kaptam.
Del. Epp vegeztem a reggeli muszakommal. Azonnal ki kene rohannom valamegyik bicsre barho is vagyunk. kb 3 es fel,4 orat tudnek napozni.
Az etteremben "tevekenykedem".
Szisztematikusan lopkodok mindent mindenkitol. Ezen a napon foleg minnel tobb kavescsesze beszerzese volt a fo cel.
Sikerult is kb 15- ot szereznem amiket elkezdtem belepakolni a szarazszemetnek rendszeresitett kontenerbe, majd a szervizasztalam legmelyere rejteni.
Mar majdnem elkeszultem amikor egy fopincer lepett hozzam es a folottem levo galeriara mutattott. Az etteremvezeto allt ott. A fofonok. Vegignezte az egesz procedurat. Warning.
Nem nagyon vedtem magam. Nem is nagyon lettem volna kepes ra. Az angolom meg mindig nem nagyon mukodott.
Elarultam nekik, hogy nem magamtol talaltam ki ezt az eljarast. mindenki ezt csinalja.
Tudtak jol.
Folyt.kov.

Wednesday, December 06, 2006

Azt elore, nem fenyegeteskeppen, de leszogezem, hogy nem volt jo. Utaltam.
Elso het.
Kibirtam. Az emlitett onkiszolgalo etteremben kellett dolgoznom napi tiz orat. Idokozben elsajatitottam nehany munkahelyi szakszot is. Nehanyat es szerintem semmi ertelme nem volt, mert abszolut nem hasznaltam oket.
A tobbi kollega probalkozott beszelgetni velem, de mivel az esetek 99.9 szazalekaban nem ertettem a kerdest sem, az elso par alkalom utan kitalaltam ketto elore betanult valaszt. Mindketto eleg spontanul, sot az egyik kifejezetten vaganyul hangzott. Az elso amit akkor hasznaltam ha csak ugy kozoltek velem valamit a regi jol bevalt "Yes, i know" volt. Altalaban bejott.
A masikat pedig akkor alkalmaztam ha az egy nyilvanvalo kerdes volt vagy valami fenyegetest erzekeltem. Altalaban fenyegetest erzekeltem.
Ez pedig a " i don`t know, i hate this ship" mondatocska volt. Mindig bejott, sot altalaban elvagta a tovabbi beszelgetes lehetoseget is.
Idokozben talalkoztam magyarokkal is. Jo fejek voltak. Ezen a hajon, nem tudom, hogy mashol hogy van, a magyarok nem voltak nepszeruek. Egyesek szerint uldozesi maniam van, visszagondolva, abban az idoben valoszinuleg az volt, en ugy ereztem, kifejezetten utalnak minket.
Megprobaltam ezen valtoztatni. Nem sikerult.
Lehet, hogy azert mert ezt a valtoztatast nem egy kedves, turelmes kiemelkedoen baratsagos "image" kialakitasaval kepzeltem el. Rendkivul durvan, altalaban alpari stilusban reagaltam mindenre.
Ebben az idoben a kedvenc es eleg sokat hasznalt kifejezesem a "fuck off" volt.
Erre meg ratettem egy lapattal amikor eljott a karacsony. Az elso hetem amit mar az etteremben dolgoztam asszistens pincerkent a karacsonyi het volt. Karacsony este mint egy tradicio, az etterembemben dolgozo osszes nemzet egy prominens tagja koszontot mond a vendegeknek a sajat anyanyelven.
En voltam ez a prominens de koztiszteletnek egyatalan nem orvendo szemely.
Egy rendkivul stilusos ekes magyar mondattal a " basszatok meg a karacsonyotokat szemetladak" - kal koszontottem oket.
A problema ott volt, hogy a hajon dolgozo kulfoldiek eleg nagy hanyada ertette "b" betus legnepszerubb szavunkat.
Sikerult meg nagyobb nepszerusegre szert tennem.
Folyt.kov.

Saturday, November 18, 2006

A hajon alltam.
Szinte alig hittem el. Szerintem nagyon sok ember hallotta mar magyarorszagon a kerdesere adott valaszt. "hajon dolgozom". Ez ot hat evvel ezelott egy fogalom volt. A civil foglalkozasuak kozul is sokan talalkoztak mar e temaval hatmeg en aki majdnem tiz evet dolgozott a buspesti vendeglatasban. Akik ezt a bizonyos valaszt adtak altalaban kozulunk kerultek ki. Meguntak, kimentek, megcsinaltak.
Irigykedtunk rajuk.
Hallottuk a torteneteket egy luxushajon valo eletrol, lattuk mennyire megvaltoztak es nem is tudtuk elkepzelni, holott mi sem voltuk az ehhalal szelen, hogy lehet ilyenforman kolteni a penzt. Ha csak ebbol a korbol lett volna informaciom akor is sokat tudtam volna, de ebben az idoben az egyik legjobb baratom mar hat eve elte ezt az eletet. Minden hat honapos szerzodese lejarta utan azt a hat nyolc hetet amit szabadsagkent kapott szinte nullatol huszonnegyig egyutt toltottuk. Mondhatom azt hogy szinte szakertonek szamitottam mar mire vegre raszantam magam, hogy jelentkezzek felszolgalonak egy hajora.
Na most meglatom.
Felkeszultem hogy befogadjam az esemenyeket. Utolag elarulhatom, szinte csak kellemes elmenyre szamitottam.
Az elso otven emberbol akivel talalkoztam talan ha ketto volt feher.
Nem tartom magam fajgyulolonek, egyes velemenyek szerin az vagyok, de ez sok volt. Szinte csak feketek, indiaiak, filippinok. Uristen hova kerultem?
Nem volt idom gondolkozni mert a hajon valo gyors korbevezetes utan a hajon, semmit nem eretettem es semmit nem tudtam megjegyezni, hogy hol van, masfel oraval mar jelentkeznem kellett dolgozni.
Nem nagyon tudtam semmit errol az elso munkarol.
Azert ementem. Nem is volt olyan veszes. Egy onkiszolgalo etteremben kellett tanyerokat szednem. Ez eddig ok. Korubelul ket ora utan az egyi suprvisor lekuldott valamivel valahova, hogy valamit hozzak fel.
Azt hogy mivel azt egy par perc mulva kitalaltam egy zoldeseges kocsi volt. Hogy hova kuldott azt a mai napig nem tudom es hogy mit kellett volna felhoznom azt meg valoszinuleg soha nem is fogom megtudni.
Mire visszaertem az a hely ahonnan mar elindultam mar ures volt mitobb frissen volt felmosva. Osszeraktam a kepet. Mar bezartunk. Vegre lehet haza illetve a kabinba menni aludni.
Megnyugottam. Itt aztan ugy el lehet tunni soha meg se talalnak. Jo lessz ez.
Az eggyetlen ismert helyre mentem a Legenysegi barba.
Korubelul egy masfel ora nyugalom utan hirtelen valaki racsapott a valmra. Egy szimpatikus torok superviser tette ezt a gesztust majd erthetetlenul de viszont eleg hangosan orditozni kezdett velem. Azt elarulhatom eloljaroban, nem o lett a legjobb baratom a hajon. Annyitt tudtam kihamozni, hogy mar kb. ket oraja keresnek, tuve tettek ertem az egesz hajott es mar arra is gondoltak, hogy vizbe estem. Azt hiszem nagyon leteremtett.
Abban maradtunk, hogy soha tobbet nem csinalok ilyet es holnap reggel pontban hetkor kezdek.
Azt hiszem meg sem lessz ez annyira jo!
folyt.kov.

Thursday, November 16, 2006

Eloszor is meg kellett tudnom nehany nagyon egyszeru informaciot. Peldaul, hogy a gepem honnan, hova,mikor megy, egyatalan milyen tarsasag, hol vagyok en , stb. Ha ez eloszor tortent volna ,szinte megoldathatatlan feladatot jelentett volna. Abban a helyzetben azomban mar semmit sem talaltam lehetetlennek. Azt tudni kell, hogy a JFK repteren Tizenegy terminal van ami azt jelenti, hogy korubelul hat,nyolcszor nagyobb mint ferihegy. Az en gepem a kilencesrol ment mig en pillanyatnilag nem tudtam hogy hol vagyok. Egy metroval lehet eljutni oda amit valoszinuleg mindenkinek konnyu volt hasznalni kiveve nekem.
Ott alltam a terminalon, melletettem minden csomagom. az ido este tizenegy.A gepem reggel het harminckor megy. Nyolc es fel ora. Sirjak?
Elkezdem setalni persze azzal a cellal,hogy ellenorizzem a jaratomat, legalabb ezt ne kessem mar le.
Kiszuratam egy Puerto rico- i gepet. Valoszinuleg kesett, ezert atraktak, es most indul tizenegy harminckor.
Meg fel ora.Megcsinalom.
A pultnal ahol szinten kedvesek voltak csakugy mint frankfurtban, kozoltek, hogy a jarat nem idulo hanem erkezo.Nem hiszem el.
Lattam az embereket. Ott varakoztak becsekkolasra. Kezukben repulojegy, nem lehet, hogy ez erkezo. Ez bizony indulo.Vissza.
A holgy, aki meg mindig nagyon kedves volt, csak annyit kerdezett: Tenyleg? Majd korubelul negyven masodperc alatt mar a kezemben is volt a jegy. Tenyleg megcsinaltam, nem hiszem el.

Reggel hat, San Juan, Puerto Rico.
Mar semmi baj nem tortenhet. Itt vagyok, a hajo innen idul, kesz. Azota megtanultam, hogy a kozmondas miszerint "soha ne igyal elore a medve borere" nem egy multszazadban elt reszeges, vadaszhajlamu iro krealmanya.
Egy gyors ajulasi roham utan, ugyanis a budapesti es new yorki ho ellenere itt 30 fok es 90 szazalekos paratartalom volt reggel hatkor, sotetben, fogtam egy Taxit. Egy meg otthon az ugynoksegtol kapott papirlap alapjan amin a ceg szallodai voltak feltuntetve egy san juani hotelba indultam. Az igaz, hogy epp Miamiban kellett volna lennem, de ilyen kicsiny kulonbsegre mar nem adok.
Egy rovid vita utan a taxissal, harminc dollart kert de vegul kieggyeztunk tizenharomban, vegre becsekkoltam. Negy orat aludtam.
Mit mondjak nem ez volt az eddigi eletem legbekesebb sziesztaja.
Korubelul delutan egy korul lattam meg a hajot. Nem kicsi. Korubelul ot cigaretta utan, mikor mar a remegest is abbahagytam elindultam a legenysegi kapu fele. Tudtam ha most felszalok az hat honap szabadnap nelkuli folyamatos munkat jelent. Dontottem, felszalok. Nem azert mert szeretek dolgozni, de ezert jottem.
Az elso akit megpillantottam egy szemlatomast magabiztosnak tuno lany volt. Tudtam,hogy csak jatsza. Valoszinuleg ugyanannyira fogalma sem volt semmirol mint nekem. Ezt onnan tudtam ennyire biztosan, mert en is ugyanolyan magabiztosan szinte nemtorodom modon alltam. Persze en is csak jatszottam.
O felszalt. En nem.
Nem voltam rajta a listan. A magabiztossagom egy tizedmasodperc alatt elparolgott.
Persze.Mivel egy hettel elobb kellett volna jonnom.
Mafel ora es meg harom ellenorzes utan mar a hajohid mellett alltam. Felraktam a labam a hidra. Egy biztonsagi ramszolt. Kedvesek. Meg egy fel ora es mar tenyleg a hajon voltam.
Elkezdodott.
folyt.kov.

Wednesday, November 15, 2006

Odamentem az egyik lufthansa pulthoz mogottem az ideiglenes kis csaladommal. Megprobaltam elmagyarazni a helyzetet egy altalam ott helyben kifejlesztett ujfajta nyelvel. Ez korubelul nyolcvanot szazalekban mutogatasbol allt es a maradek tizenot sem tartalmazott szintiszta angol szavakat. Abban maradtunk a holgyel, hogy ugyan a keses nem a lufthansa hibaja volt o megis ad egy uj jegyet holnapra. Eroteljesen tiltakoztam. Mondtam mindent, illeteve mutogattam. Vegul kaptunk egy kezzel irt papirlapot egyutt a negy jegy, akos, apu , anyu, kisgyerek, azzal az utasitassal, hogy most szaladjunk az egyik beszalokapuhoz, hatha elerunk egy londoni gepet es onnan Miami.
Nem ertuk el. Majdnem sirtam.
Azert csak majdnem, mert idokozben rajottem, hogy nem mutathatom gyengenek magam fogadott csaladom elott. Arra is rajottem, hogy ezen a helyzeten surgosen valtoztanom kell. Eletemben eloszor hittem magamban. Ereztem, egyedul meg tudnam valahogy oldani.
Nem kis lelkiismeretfurdalastol gyotorve de levaltam errol a kisse esetlen de alapjaban veve szimpatikus csaladtol.
Megint a pultnal altam, persze egy masiknal. Kezdtem erezni egy kis rutint.
Megint a pultnal altam most mar a harmadiknal. Meg mindig nagyon udvariasak voltak.
A negyedik. Olyan arcot vagtam mint akivel nem egesz fel perce valami irdatlan nagy tragedia tortent.
Szerintem megszantak. Kaptam egy jegyet egy gepre ami negyven perc mulva indul New York-ba. New York az nem Miami de legalabb mar Amerika. Utban a kapu fele meg talalkoztam ex csaladtagjaimmal, de nem tudtam mit mondani,csak hogy bocsanat.
A gep egy Jumbo volt, addig csak filmeken lattam ilyet. Elveztem az utat, addig amig ki nem kellet tolteni a bevandorlasi hivatal papirjat. A mellettem ulo nemet srac segitett. O is egy nagyon furcsa nyelven beszelt, szerintem ez hasonloan hozzam, a o kreacioja volt, de ketten azert kitoltottuk valahogy.
New York.
Mindig el akartam jutni oda.
Meg mindig, mert a repulotertol eltekintve nem lattam semmitt. Ez betuthato annak is, hogy keso ejszaka volt. Mindezek elott azonban at kellett mennem a bevandorlasi hivatal ellenorzesen. A sorbol ahol elektronikus ujlenyomatot vesznek es lefenykepeznek persze egybol behivtak az irodaba. Nalam volt a szerzodes, amivel konnyeden at kellet volna mennem, megis ugy ereztem magam mint egy columbiai kabitoszerkereskedo aki lebukott. Egy ora eros ketsegbeeses utan amit igyekeztem nem mutatni, vegre legalisan is amerikai teruleten alltam. Este fel tizenegy volt. A jegyem amit meg frankfurtban atirtak, reggel fel nyolcra szolt Puerto Ricoba. Tudtam, hogy szalas hijan itt kell toltenem az ejszakat a repteren az osszes csomagommal, de mar nem is erdekelt. Feluton voltam, lehet, hogy mar tovabb is.
folyt.kov.

Monday, November 13, 2006

Boccs.
Tudom, hogy sokan inkabb arra lennenek kivancsiak, hogy most mi van velem,minthogy 2 evvel ezelotti dolgokrol halljanak. Ezert leirom, hogy mi van most roviden. Higgyetek el kesobb a mostani dolgokrol is reszletesebben be fogok szamolni, de elobb azt akarom, hogy mindenki megismerje az ezt megelozo idoszakot es felismerje az osszefuggeseket.
Szoval jelenleg Sydney-ben elek.Harom honapja jottem ki az egyik legjobb baratommal Csavas Attilaval. Egy Sydney College-be jarunk business marketing szakon. Ez egy masfel eves iskola, szoval addig biztosan ittleszek, utana meg biztosan nem.Jo ez a varos, de annyira azert nem. szoval a suli jo,elegge elvezem, foleg mert meg soha nem hallott dolgokrol tanulok.Tenyleg lelkes vagyok.Mivel mindketten beszelunk angolul es tobb mind 10 eves vendeglato tapasztalatunk van konnyen talaltunk munkat. Egy ugynoksegnek dolgozunk,kb olyan mint a gala szerviz otthon, es elegge beepultunk mar. Mar kapunk supervisor muszakokat is es foleg gazdagok meg hiressegek partiaira jarunk dolgozni.A penz is jo kb 25 $ per ora. Igaz csak kb. 30 orat dolgozunk hetente anmi eleg jo, huszat lehetne legalisan.Most kotoztunk egy apartmanhazba, dragan de viszont nagyon jo helyan van.Plusz tenyleg jo a peco. Medence, palmafak meg minden.a kozpontol 8 percre van gyalog, a sulitol meg 12-re. A nyar csak most kezdodott, de mar 30 fok van mindennap.Szoval egyenlore minden nagyon OK. Na ennyit most, kesobb ha valami tenyleg erdekes tortenik ,beszamolok rola. Ja ma megyunk a U2 koncertre.

Sunday, November 12, 2006

Az eletem 2004. December 17.-en kezdodott.
Azert hasznalok ilyen eros szavakat, mert tenyleg igy gondolom. Ha visszagondolok az azt megelozo 26 evre csak egy hosszu, kusza es helyenkent eleg tomeny almot latok jo es rossz dolgokkal egyarant. azt hiszem, hogy tobb rossz dologgal.
2004.December 17.
Elindultam Amerikaba.Na jo nem Amerikaba elni, de meg is csak oda. 3 honappal ezelott eros barati es ismerosi nyomasra, kitalaltam ,hogy kimegyek hajora dolgozni. Azt tudni kell, hogy mar majdnem megszulettem egy hettel 17. elott.Ugy volt, hogy akkor indulok a hajora.Ki is mentem, minden baratom ott is volt,el is bucsuztunk, fenykepeket is keszitattunk, puszik, olelesek.
Ot oraval kestem le a Budapest Frankfurt gepet.Valaki az ugynoksegnel atfoglalta a jegyemet, de engem elfelejtett ertesiteni rola. Ott altam. Haza.
Elindultam Amerikaba. A gep kora reggel ment, mikor mentunk ki a repterre meg sotet volt meg ho. Nem nagyon bantam, hogy menni kell, de egy kicsit aggodtam, hogy megint tortenni fog valami. Tortent.
Megint a Budapest Frankfurt. Most mar legalabb a gepen voltam ami kesett negy orat, es most mar legalabb Frankfurtban kestem le az amerikai gepet. Ugy volt, hogy Budapestrol megyek frankfurtba ,onnan Miamiba, vegul Miamibol Puerto Ricoba.
Frankfurtban alltam.
Az angol nyelvyudasom amit magamtol, semmilyen iskolai segitseggel 3 honap alatt szereztem, elveszett. Visszagondolva egyatalan nem talalom megleponek. Ilyenek a szerzett dolgok. Amit csak szerzel, gondolhatunk akar penzre akar mas egyebbre, azt konnyen elszorod, elveszted, mert nem figyelsz ra nem erdekel. Igazabol soha nem is volt a tied, csak ugy szerezted, ideiglenesen.
Frankfurt.
Megprobaltam mindent. Elosszor is felhivtam az egyik legjobb baratomat otthon. Neki az apukaja frankfurtban elt abban az idoben. Egy par perc rohoges utan megigerte, hogy elintez mindent az apjaval. abban maradtunk, hogy visszahivom.
Kozben talalkoztam egy magyar csaladdal is apu,anyu, kisgyerek. Szinten Miamiaba akartak menni.Szinten kestek. Hiaba montam nekik mindent, foleg nemet, bennem lattak a megvalto segitseget. " Te is Amerikaba mesz , beszelsz angolul, bisztos el tudod intezni."- modtak. Ha legalabb hagytak volna elmondanom, hogy mar legalabb egy oraja nem talalom az angolomat.
folyt. kov.

Thursday, November 09, 2006

csao.
Csao mindenkinek aki mar eljutott vagy valaha el fog jutni erre az oldalra.

Kovetkezo par evben rendszeresen vagy amit biztosan megigerhetek, hogy rendszertelenul fogom frissiteni ezt a blogot mindazok oromere akit erdekel es karara akit nem. azt is megigerhetem, hogy a mar jol megismert es ram annyira jellemzo kituno, alaposan korrektalt magyar nyelvtannal es renkivul megszervezett, elvezetes stilusu irasokkal fog talalkozni mindenki.ezert minnel hamarabb hozza is kezdek az irashoz.