Odamentem az egyik lufthansa pulthoz mögöttem az ideiglenes kis családommal. Megpróbáltam elmagyarázni a helyzetet egy általam ott helyben kifejlesztett újfajta nyelvvel. Ez körülbelül nyolcvanöt százalékban mutogatásból állt és a maradék tizenöt sem tartalmazott színtiszta angol szavakat. Abban maradtunk a hölggyel, hogy ugyan a késés nem a lufthansa hibája volt, ő mégis ad egy új jegyet holnapra. Erőteljesen tiltakoztam. Mondtam mindent, illeteve mutogattam. Végül kaptunk egy kézzel írt papirlapot együtt a négy jegy, akos, apu, anyu, kisgyerek, azzal az utasítással, hogy most szaladjunk az egyik beszálló kapuhoz, hátha elérünk egy londoni gépet és onnan Miami.
Nem értük el. Majdnem sírtam.
Azert csak majdnem, mert idokozben rajottem, hogy nem mutathatom gyengenek magam fogadott csaladom elott. Arra is rajottem, hogy ezen a helyzeten surgosen valtoztanom kell. Eletemben eloszor hittem magamban. Ereztem, egyedul meg tudnam valahogy oldani.
Nem kis lelkiismeretfurdalastol gyotorve de levaltam errol a kisse esetlen de alapjaban veve szimpatikus csaladtol.
Megint a pultnal altam, persze egy masiknal. Kezdtem erezni egy kis rutint.
Megint a pultnal altam most mar a harmadiknal. Meg mindig nagyon udvariasak voltak.
A negyedik. Olyan arcot vagtam mint akivel nem egesz fel perce valami irdatlan nagy tragedia tortent.
Szerintem megszantak. Kaptam egy jegyet egy gepre ami negyven perc mulva indul New York-ba. New York az nem Miami de legalabb mar Amerika. Utban a kapu fele meg talalkoztam ex csaladtagjaimmal, de nem tudtam mit mondani,csak hogy bocsanat.
A gep egy Jumbo volt, addig csak filmeken lattam ilyet. Elveztem az utat, addig amig ki nem kellet tolteni a bevandorlasi hivatal papirjat. A mellettem ulo nemet srac segitett. O is egy nagyon furcsa nyelven beszelt, szerintem ez hasonloan hozzam, a o kreacioja volt, de ketten azert kitoltottuk valahogy.
New York.
Mindig el akartam jutni oda.
Meg mindig, mert a repulotertol eltekintve nem lattam semmitt. Ez betuthato annak is, hogy keso ejszaka volt. Mindezek elott azonban at kellett mennem a bevandorlasi hivatal ellenorzesen. A sorbol ahol elektronikus ujlenyomatot vesznek es lefenykepeznek persze egybol behivtak az irodaba. Nalam volt a szerzodes, amivel konnyeden at kellet volna mennem, megis ugy ereztem magam mint egy columbiai kabitoszerkereskedo aki lebukott. Egy ora eros ketsegbeeses utan amit igyekeztem nem mutatni, vegre legalisan is amerikai teruleten alltam. Este fel tizenegy volt. A jegyem amit meg frankfurtban atirtak, reggel fel nyolcra szolt Puerto Ricoba. Tudtam, hogy szalas hijan itt kell toltenem az ejszakat a repteren az osszes csomagommal, de mar nem is erdekelt. Feluton voltam, lehet, hogy mar tovabb is.
folyt.kov.